Nooooooooormális, ha egy félévi értekezlet déli tizenkettőtől este hatig tart?

Elolvasom »

Békét, csendet, mely elűz vihart,
Szent erőt, mely próba közt kitart,
Érző szívet, mely enyhít nyomort,
S mély alázattal porig hajolt,
Örömöt, mely napsugárként
Tud gondfelhők között is szórni fényt,
Bátorságot, mely meg nem remeg,
S kész odaadni kincset, életet,
Szívet, mely a bűnöst szereti,
Gyengeségét, vétkét elfeledi,
És hitet, mely mint a sasmadár
Fölfelé tart és az égbe száll,
Melynek nincs nehéz, nincs „nem lehet”…
Ezt kívánom! S kell-e több neked?

(Vántsa Zoltán)

Mártmint én.

Elolvasom »

Bár senki sem kérdezte, én azért elmondom a véleményem.

Elolvasom »

A helyzet az, hogy a bejegyzéseket vissza tudtam állítani a barkácsolt programocskával, a bejegyzéseket viszont nem. Nem is töltöm ezzel az időmet, a másik helyen megvan.

Elolvasom »

Ma már semmi szükség nincsen se villanyórára, se gázórára! Hogy miért?

Elolvasom »

Visszarakosgattam az eltűnt bejegyzéseket és kommenteket, de nem a fríblogra, hanem egy másik szolgáltatóra váltva, a blogspotra. Elbíbelődtem vele egy darabig, eredetileg nem ezt tervezve szombat délelőttre. Köszönöm fríblog, de tudtam volna mit kezdeni ezzel az idővel.

A blogfolytatás tehát itt:

http://blogomneve.blogspot.com

Talán itt jobb lesz.

Elszáll néhány bejegyzés. Na bumm. Már visszaszereztem. Ami miatt mégis dühöngök, az ez:

Elolvasom »

Ma (is) kimentem a temetőbe.

Szándékosan délután, amikor már kezdett sötétedni. A mécseseket elrendezni még láttam a szürkületben, aztán hamarosan beesteledett.

Sajátos hangulata volt a mai temetőlátogatásnak. A fanyalgók - a tömegbe nem megyek, én máskor megyek, nemcsak egyszer, stb. - ezt soha nem fogják érezni.

De.

Az meg már milyen dolog, hogy a temetőkapunál rétes, perec, meg kürtőskalács kapható?! Ki lehetett az az eszement személy, aki erre engedélyt adott, és vajon mi vezérelte ebben?!

Ez az egész múlt hét, úgy ahogy volt, kivágandó az időszalagból.

És akkor sok minden meg sem történt volna.

Megint enyém a marsallbot, avagy a fakanál.

Mamát is elkapta a kórság, ami úgy néz ki, végigmegy a családon. Köhögnek, folyik az orruk. Láz nincs igazán, csak hőemelkedés, amitől a lehető legrosszabbul érzi magát az ember.

A Hosszúhajú antibiotikumot is szed, de a köhögése és taknyossága még mindig megvan. Szegény gyerek kétszer járt a patikában, mert a nála lévő négyezer forint nem volt elég! Erre a gyógyszerre nincs TB támogatás,  - hogy szállna rá a nyári harmat, ahogy Matula bácsi mondaná. Az én infarktusomról ne is beszéljünk, mert nem terveztem ekkora kiadást még hónap elejére sem.

Végre kivégeztem az összes birsalmát a fagyasztó tetejéről, az idén nagyon szépre és finomra sikeredett a birsalmasajt. Ezzel a mennyiséggel bizton átvészeljük a telet, bár a kóstolás megkezdődött és kivont fakanállal állok őrséget a biztonsági tartalék mellett.

Nem meglepő tehát, hogy a feldolgozásra váró gyékény szomorúan áll a sarokba támasztva, én meg zaklatottá válok a látványától, mert szerdára alkotni kéne belőle valamit. De mit?! This is the question.

És még ezer dolog, ami idegesít. Jaaaaaaaaaaaaj, őszi szünet...

Ez lett belőlem. A nép ellensége.

Egy utolsó alávaló gaz.

Nem adtam le pénteken a statisztikát!

Bűnöm oly súlyos, hogy nem tudom, milyen vezekléssel tudnám jóvátenni. Talán, ha mezítláb, télvíz idején... Nem, nincs semmi, mely jóvátehetné.

Kedves Barátaim, nyugodtan fordítsátok félre fejeteket és menjetek el mellettem szótlanul. Aki nem adja le pénteken a statisztikát, nem érdemel mást.

Feledékeny vagyok, mert elfelejtettem, mit ígértem.

Minden évben megfogadom, én ugyan többet nem teszek el birsalmát. De aztán valahogy mégis. Drága, jó kollégám hozott vagy négy kilónyit, színtiszta bio, a kukacok is szerették. Sőt, egy még ide is költözött, de kilakoltattam.

Viszont úgy tűnik, kikristályosodott a módszer, mellyel viszonylag gyorsan elkészül az anyag.

Mintegy két kilónyi birsalmát

1. sikálj meg, mert szőrös.
2. Negyedeld el, a kukac-rágott részeket vágd ki.
3. Főzd puhára annyi vízben, mi ellepi.
4. Szűrd le, húzd le a héját, csumázd ki.
5. Pépesítsd. (Pl. botmixerrel, vagy ami van.)
6. Amennyi gyümölcspép, annyi cukor.
7. Főzd sűrűre.
8. Tedd folpackkal bélelt formákba.

Én nem vagyok a túl finom megoldások mestere, egy tepsibe öntöttem a javát, ami kimaradt, az került tálkákba. Most várom, hogy kössön.

Erről jut eszembe, a vakolat, mit tegnap Tesó útmutatásai szerint kevertünk, szintén nagyon jó lett. Szépen szárad, semmi repedés. Viszont nem véletlen, hogy lányok nem lesznek kőművesek. Még most is sajog a csuklóm a kőműveskanáltól, és azt a bizonyos löttyintős mozdulatot nem sikerült elsajátítanom. Maradok tanár.

Cikk.

Na, annyira azért nem, de valóban arrafelé jártam ma délután.

Nemzeti vágta.

Végignéztem a korzót, messziről jött ismerőssel találkoztam, megállapítottam, hogy ölég mindenféle szagú az ország konyhája, láttam igazi lócitromot és igazi lovakat, szippantottam finom istállószagot, megláttam élőben Elmit és van két zakutanyás pólóm.

Idehaza a saját szobámban, a saját szőnyegemen a saját lábammal ráléptem egy biztosan nem saját darázsra, mely azonnal ledöfött. Fenistil, kalcium. És fááááááááááááááááj.

Utóirat: A tévében mondták, el kellett altatni a tegnap megsérült lovat. Vajon a lovaknak is olyan jó buli ez a vágta?

Ma nagyon meleg volt.

Azt képzeltem, hogy az informatikaterem szaharai levegője után majd a délután könnyebb lesz, de tévedtem. Se levegő, se fény.

Se fény elég a gyöngyfűzéshez. De azért fűztünk éés fűztünk és nyolc órakor is alig akaródzott befejezni. Egészen hazáig csilingeltek a hátizsákomban a kis fiolák, amiben a lila és fehér gyöngyöket hoztam, hogy be tudjam fejezni a két karkötőmet.

Legalább kétszer volt olyan pont, hogy majdnem odavágtam az egészet. De olyan ez, mint valami narkotikum, rákapsz és nem tudod abbahagyni.

Emberek! Fűzzetek gyöngyöt minden nap!

Már két éve kellett volna a kötelező továbbképzésre mennem, de nagyon nem akaródzott.

Öreg vagyok én már bohócnak. Sajnos azt látom, hogy rengeteg sok továbbképzés vagy csak a pénzre megy, vagy pedig reklámozási lehetőségnek szánják. Az egyik ismert tankönyvkiadó cégtől pedig egyenesen sikítófrászt kapok. (Alkalmam volt bepillantani a kulisszák mögé, boaaaaaaaaaaaaa.)

Ezek után, ezek ellenére, mivel magam is a rendszer része vagyok és hű alattvaló, elszántam magam a tanulásra. Kedves barátunk, Gugli segítségével összegyűjtöttem néhány lehetőséget, cédulákra kiírtam. Aztán tologattam, rakosgattam a papírkákat az asztalon, időnként egyet-egyet a papírkosárba hullajtottam.

Végül maradt egy. És nagyon bejött!!!!!

Már voltam egyszer. Nagyon elfáradtam, hiszen majd három órát kuporogtam egy iszonyú kényelmetlen széken, és ráadásul a jegyzetelni is nehézkes volt. Az agysejtjeim meg füstöltek a túlterheléstől, mert annyira koncentráltam. Hihetetlen jó volt!

Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy kellemes meglepetésként ért: nyócvan százalékát kifizeti az iskola. Juppiiiiiiiiii, az élet szép!

Meghalt Képíró Sándor

Kilencvenhét éves korában meghalt a háborús bűntett elkövetésével vádolt Képíró Sándor - közölte a férfi családja szombaton. A bizonyítottság hiányában felmentett korábbi csendőr századost hónapok óta kórházban ápolták.

Elhunyt Képíró Sándor, a háborús bűntett elkövetésével vádolt korábbi magyar csendőr százados - közölte szombaton a férfi családja és ügyvédje. Képírót újvidéki civilek meggyilkolásával vádolták, de bizonyítottság hiányában első fokon felmentette a Fővárosi Bíróság. Képíró Sándor július közepe óta volt kórházban, az ítélethirdetésre is a mentők vitték be a bíróságra infúzióra kötve.

Képíró Sándor az ügyészség szerint 1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek kivégzésében. Az ügyész június végén végrehajtandó fegyházbüntetést kért Képíróra, mert szerinte a volt csendőr százados háborús bűnt követett el, amikor hozzájárult csaknem negyven ember kivégzéséhez. Az utolsó szó jogán Képíró pszichológusa, Szöőr Anna így tolmácsolta Képíró szavait: "ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 1996-ban azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet."

A bíróság felmentő ítélete után Falvai Zsolt ügyész még a tárgyaláson fellebbezést jelentett be, az ítélet ugyanis meglátása szerint megalapozatlan volt, indoklása több helyen következetlen. Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője "botránynak" nevezte Képíró Sándor felmentését. A felmentő rendelkezés kimondása után ugyanakkor a bíró szavait hatalmas taps fogadta.

A náci háborús bűnösök után kutató Simon Wiesenthal Központ 2006 szeptemberében jelentette be, hogy Képíró Sándor személyében feltételezett háborús bűnöst találtak Magyarországon. Képíró Sándor a háború után évtizedekig Argentínában élt, 1996-ban tért vissza Magyarországra. Annak idején két per is zajlott ellene: 1944-ben tíz évre ítélték a Magyar Hadsereghez való hűtlensége és rossz hírnév keltése miatt (ezt az ítéletet a német megszállás után érvénytelenítették), majd 1946-ban a népbíróság 14 évre ítélte háborús bűnök miatt.

Ma hogy-hogynem, kétszer utalták át a fizetésünket.

Nagyokat vihogtunk rajta reggel, és jó hangulatban elmentünk órára.

Délben jövök le, egészen más a közhangulat. Mindenki rohangál, mint a mérgezett egér, fel voltak háborodva, hogy ez botrány, meg ilyet csak ebben az országban lehet megcsinálni. A pénzt még a mai napon vissza kellett juttatni a fenntartó számlájára, és ez felháborító, meg velünk mindent meg lehet csinálni. Le kellett sétálni a bankba ugyanis.

Álltam és nem értettem.

Számomra természetes, hogy a pénzt vissza kell adni. Az is, hogy átutalom, mert az jár a legkevesebb macerával. Az utalás költségét megkapom. Akkor meg mi a baj?

Nem értem...

Igen, tudom, a pedagógusokkal sok minden meg lehet csinálni és meg is csinálják, de ez szerintem nem az a szituáció, amikor hőbörögni kéne. Amúgy, biztosan találnak felelőst, akinek nem lennék bőrében. Másrészt sajnálom azt, aki ekkorát hibázott. Jól ráhúzzák majd a vizes lepedőt.

Azért jó volt annyi pénzt látni a számlámon...